Érzem, ahogy a vörös napkorong lekúszik az ég magaslatáról. Érzem, ahogy oldódik körülöttem a feszült mozdulatlanság. Minden új holddal újra éledek. Előkecmergek a koporsóm magányából, és átcsöppenek az élettel teli hangyabolyba.Nyüzsgés a Vad mit sem sejtő…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
